The Most Beautiful Woman in All of Egypt
Passion Exkluzív
Szeretet
17K
Leírás
Lailat, Egyiptom ekesseget szepsegeert es hatalmaert tisztelik, am amikor lazadas fenyegeti a farao uralmat, egy veszelyes hazassagi szovetsegbe kenyszerul a harom hadur fiver - Amunet, Khepri es Seti - egyikevel, akik bosszura szomjaznak csaladja ellen. Menyasszonykent es orgyilkoskent egyarant kuldve, Lailanak at kell navigalnia magat az arulas, csabitas es haboru halojan, mikozben apja iranti kotelessege es sajat tulelese kozott orlodik. Ahogy no a feszultseg, sokkolo titkokra derul feny, beleertve apja vegso arulasat es a kiralyno rejtett ambicioit, ami arra kenyszeriti, hogy eldontse: babu marad, vagy olyan kiralynove valik, aki sajat kezebe veszi sorsat.
Fejezet 1
Apr 9, 2025
A palota nagyterme aranyszínben ragyogott a fáklyafényben. A mirha és jázmin égett illata lengte be a levegőt, rátapadva a várakozó nemesek selymeire és parfümjeire. Felettük magasan ívelt a mennyezet, istenek és királyok történeteivel kifestve, diadalaik az örökkévalóságba vésve.
És mindezek közepén Laila hercegnő ült trónján, dicsőséges apja, III. Amenhotep fáraó mellett.
Az egyiptomi istenség megtestesülése volt, olyan finom fehér lenvászonba burkolózva, amely úgy simult rá, mint egy suttogás, az aranyhímzés meg-megcsillant a vibráló fáklyafényben. Széles türkiz és ónix nyakék nehezedett a vállaira, hűvös súlya hatalmára emlékeztette. Arany karkötők sora ölelte körbe csuklóit, finoman csilingelve, ha megmozdult - bár erre ritkán volt szükség.
Mind érte voltak itt.
Hiszen ő volt Egyiptom legszebb asszonya.
A kérők úgy jöttek, mint a Nílus áradása, aranyat, lazurkövet, alabástromot, esőnél ritkább színekre festett selymeket hozva ajándékba. Meghajoltak előtte, lábai elé borultak, odaadásról és hódításról suttogtak.
Egy idegen király, tengeren túli föld hímzett köntösébe burkolózva, hajókat és tömjént ígért, templomokat, melyeket az ő tiszteletére építenének.
Egy vezír, erszénye arannyal teli, megesküdött, hogy feleségeként soha nem ismerné meg a szenvedést.
Egy nemes verseket szavalt - hangja remegett, bár nyilvánvaló volt, hogy ezerszer gyakorolta, mielőtt a nagyterembe lépett.
Mindegyiküket elutasította.
Némelyiket ujjainak lusta legyintésével, másokat csupán szemöldökének egyetlen ívével.
Mert Lailának soha nem kellett igent mondania semmire, amit nem akart.
És mégis - már azelőtt érezte, hogy meglátta volna.
A levegő megváltozását.
A hirtelen csendet.
Még a legönteltebb kérői is hátraléptek, amikor a következő férfi közeledett.
Ammon tábornok.
Apja legnagyobb harcosa. A férfi, aki sosem vesztett csatát. Az, aki Egyiptom uralkodójának jobbján állt - az, akivel senki nem mert szembeszállni.
Laila ujjai enyhén a trón karfájára görbültek, ahogy előre lépkedett, szandáljának nehéz dobbanása a kövön betöltötte a nagyterem csendjét. Bőr, verejték és acél illata áradt belőle, mintha csak a csatatérről lépett volna egyenesen az ő színe elé.
Idősebb volt. Sokkal idősebb.
Arcát az idő és a háború formálta, bronz mellvértje karcos és horpadt volt számtalan csatától. Karjai vastag izmokkal voltak telve, olyan férfi kezei, aki több kardot tartott, mint nőt.
És mégis, a szeme - sötét, rendíthetetlen - valami sokkal veszélyesebbet rejtett, mint többi kérőjének mézédes hízelgése.
Birtokvágyat.
Meghajolt. De nem teljesen.
Soha nem teljesen.
"Királynőm," mondta, hangja mint távoli mennydörgés a sivatag felett.
A megszólítás helytelennek tűnt. Nem volt az ő királynője.
Egy szolga lépett előre, rubinokkal kirakott aranyládát helyezve Ammon lábaihoz. Ujjainak egyetlen intésére felcsapódott a fedél.
Belül kincsek áradata - núbiai elefántcsont, karneol gyöngyök, leopárdbőrök, tiszta lazuritból készült markolatú tőr. Ajándékok, amelyekből városokat lehetett volna venni. Ajándékok, amelyektől bármely más nő hálától könnyezne.
Laila nem reagált.
"Ajándékok neked, hercegnő," folytatta Ammon, sötét tekintete egy pillanatra sem hagyta el az övét. "Csak töredéke annak, amit feleségemként lábaid elé helyeznék."
A teremben minden szem súlya rá nehezedett, várva. Figyelve.
Laila szívverése bordái ellen dobolt.
Egy tucat férfit utasított el előtte, félredobta őket, mint hervadó lótusz lehullott szirmait.
De egyikük sem keltett benne félelmet.
Ammon nem egy finom lenruhás fiú volt, aki le akarta nyűgözni. Nem egy költő, aki gyászolná az elutasítását. Ammon olyan férfi volt, aki elvette, amit akart.
Érezte apja tekintetét magán, a feszültség olyan sűrű volt a nagyteremben, hogy szinte pattanásig feszült.
És akkor elmosolyodott.
Lassan. Elegánsan. Erőlködés nélkül.
Egy mosoly, amely egyáltalán nem hordozott melegséget.
"Igazán nagylelkű felajánlás," mormolta, hangja sima, mint a méz. "És mégis..."
Leengedte tekintetét - nem a kincsesládára, hanem a csípőjén lévő kardra.
Egy fegyver, amely ezer ember vérével volt szennyezett.
Egy penge, amely több életet vett el, mint amennyit valaha meg tudna számolni.
És aztán visszanézett rá.
Rendíthetetlenül. Közömbösen.
"...úgy találom, hogy még mindig érintetlen vagyok a vágytól."
Morajlás hullámzott végig a termen, majd döbbent csend követte.
Ammon nem mozdult. Egy hosszú, kinyújtott pillanatig csak bámulta őt, sötét szemei olvashatatlanok. Aztán - élesen kifújta a levegőt az orrán át. Egy nevetés. Halk. Veszélyes.
"Türelmes ember vagyok, hercegnő," mondta végül, közelebb lépve - túl közel. Hangja lehalkult, csak az ő fülének szánva.
"És a türelem mindig meghozza jutalmát."
Laila gerince megfeszült.
Nem mozdult.
Nem pislogott.
Nem rezzent össze.
És végül, ami egy örökkévalóságnak tűnt, Ammon hátralépett.
Az udvar kieresztette a lélegzetet, amiről nem is tudták, hogy visszatartották. De Laila mozdulatlan maradt. A suttogások már elkezdődtek, mire elhagyta a termet.
***
Hagar, hűséges szolgálója, aznap este a szobájában várta, arckifejezése feszült.
Gyermekkora óta Laila mellett volt - vadul hűséges, végtelenül éles eszű, az egyetlen a palotában, aki szabadon beszélt vele. Kisebb, soványabb volt, egyszerű lenvászon ruhát viselt, sötét fürtjeit félig áttetsző fátyol takarta.
Hagar hallgatása szokatlan volt.
"Mondd ki," követelte Laila.
Hagar habozott, majd megszólalt. "A Fáraó feleséget vett."
Laila megállt.
Feleséget.
Nem ágyast. Nem átmeneti kedvencet. Királynőt. Ujjai ráfeszültek csuklóin sorakozó arany karkötőkre. "Kit?"
Hagar sötét szemei élessé váltak. "Nefirah-t."
A név nehezen és élesen ülepedett Laila mellkasába.
Nefirah.
Egy szépség, éles szemű és számító. Ammon tábornok húga. Egy nő, akinek minden viselt selymébe ambíció volt szőve. És ami még rosszabb - egy nő, aki fiút akart.
Egy örököst.
The Most Beautiful Woman in All of Egypt
20 Fejezetek
20
Tartalom
Műfajok
Rólunk
Copyright © 2025 Passion
XOLY LIMITED with the registered office at Las Vegas, NV, USA, 89101