Mr. Denver
Új végzős
47.1K
Leírás
Kyle Denver egy maximalista, aki nem igazan erti, hogyan mukodik az ido. Dakota Lennix mar 5 eve a titkarnoje, es o a legjobb titkarno, aki valaha is vele dolgozott. Szereti annyira a munkajat, hogy neha a munkahelyen alszik. Azonban annyira szereti a munkajat, hogy... fel kell mondania. (Kyle Denver is a perfectionist, who doesn't really understand how time works. Dakota Lennix has been his secretary for 5 years and she's the best secretary who has ever worked with him. She loves her job so much that she sometimes sleeps at her workplace. However, as much as she loves her job, she has to quit.)
Fejezet 1
Jun 5, 2025
Dakota Lennix
A buszmegálló felé rohantam 7 centis magassarkúmban, 2 sporttáskával és 2 pohár lattéval. A szívem összeszorult, amikor a busz épp elhúzott, és körbenézve csak egy üres taxit láttam, mivel már csak 18 percem maradt, mielőtt maga az ördög elhagyja az irodát egy megbeszélésre.
A francba.
Az iroda 12 háztömbnyire van, és körülbelül 20 percbe telne odaérni, ha futva mennék. De nem tudok újra futni, ez a 2 táska olyan nehéz, és biztos vagyok benne, hogy kilöttyinteném a lattét mindenhová. Idegesen nyeltem egyet és üres taxit kerestem. Próbáltam integetni, hogy taxit fogjak.
"Hé! Barna hajú a 2 sporttáskával! Szálljon be!" Megfordultam, és egy taxisofőrt láttam integetni. Gyorsan odafutottam és beszálltam.
"Denver irodaház kérem... 6 háztömbnyire... legyen gyors... különben megöl a főnököm." mondtam teljesen kimerülten.
"Vettem!" mondta a taxis, ahogy rálépett a gázra. Azonnal ellenőriztem a telefonomat, hogy az ördögnek kell-e még valami. Mosolyogtam, amikor láttam, hogy nincs üzenet tőle.
A sofőr felé fordítottam a fejem és láttam a nevét a műszerfalon. Eddy Brown-nak hívják és szerintem a negyvenes éveiben járhat. Mély lélegzetet vettem és lassan kifújtam.
"Tudja... teljesen meglepett, hogy egy olyan vékony lány, mint maga, 2 nagy sporttáskát cipel." mondta, ahogy rám pillantott a tükörben. Szomorúan felnevettem és sóhajtottam.
"Az emberek mindig ezt mondják, és szerintem ezért is vett fel a főnököm." mondtam, ahogy az ablak felé fordultam.
"Egyébként Eddy vagyok." mondta igazán barátságos hangon. Felé fordultam és mosolyogtam.
"Dakota vagyok, és köszönöm, hogy az előbb szólt." mondtam nevetve.
"Szívesen, és meg is érkeztünk." mondta, ahogy megállt az irodaépületem előtt. Adtam neki 20 dollárt és gyorsan kiszálltam a taxiból.
"Dakota, itt a visszajáró!" hallottam Eddy kiáltását és visszafordultam felé, kicsit lehajolva. Rámosolyogtam és azt mondtam: "Tartsa meg... ma megmentett, és remélem, szép napja lesz, Eddy." mondtam, ahogy intettem neki.
"Köszönöm, önnek is!" mondta, és bólintottam. Megnéztem az órámat és gyorsan berohantam az épületbe. Mindenkit félreintve magam előtt. Úgy éreztem magam, mint Mózes a Bibliából... tudják, amikor Isten arra kérte, hogy válassza ketté a tengert. Én az embereket választom ketté az utamból.
3 percem maradt, és olyan gyorsan nyomtam meg a lift gombját, amennyire csak lehetett, remélve, hogy gyorsabban jön. Idegesen nyeltem, ahogy mind a 6 liftet néztem, várva, hogy az egyik végre kinyissa az átkozott ajtaját.
Gyerünk, gyerünk...
Ding.
A jobb oldali lifthez rohantam és gyorsan beszálltam. Megnyomtam a 20-as gombot, mert ott van az ördög barlangja. Idegesen nyeltem és mérgesen néztem azokra, akik kint akarták megnyomni a gombot. A liftajtó becsukódott és elindult felfelé. Folyamatosan néztem az órámat idegesen, majd szorongva a számokat is.
Gyerünk... oh gyerünk!
Amikor a szám megállt 20-nál, nem tudtam nem széles mosolyra húzni a számat. Az ördög irodája felé rohantam és kétszer kopogtam, mielőtt bementem. Épp telefonált és intett, hogy menjek be. Bementem és lassan becsuktam az ajtót. A 2 nagy sporttáskát az asztala mellé tettem és a 2 pohár lattét az asztalára.
Mindig 2 pohár lattét iszik minden nap 2 órakor és igen, ennyire furcsa. Szereti a kávéját ebéd után és szereti a Starbucks kávéját. Ott álltam várva, hogy ad-e újabb feladatot, de hirtelen az üvegablakra mutatott. Gyorsan felvettem a távirányítót és bekapcsoltam a redőnyöket.
Fogta a lattéját és kortyolt belőle, miközben telefonált. Intett, hogy üljek le, és gyorsan elővettem a jegyzeteimet, mert biztos voltam benne, hogy sok mindent fog velem csináltatni ezután. Befejezte a hívást és leült a székébe.
"Mondj le minden programot szombatig, Vancouverbe megyek." mondta, és a szemeim elkerekedtek.
A francba! Jaj ne...
"Mi a terv Vancouverben, Mr. Denver?" kérdeztem, miközben megigazítottam a szemüvegemet, mert lassan lecsúszott. Elkezdtem kihúzni a programjait holnaptól szombatig.
"Csak foglalj jegyet, és te nem jössz." mondta a szokásos hideg hangján. Titokban mosolyogtam a szívemben, mert ez azt jelenti, hogy 4 nap szabadságom van. Nem kell szolgálnom az ördögöt 4 napig, és ez tényleg jó hír.
"Igen, Mr. Denver. Korai járatot foglaljak, vagy?" kérdeztem, ahogy elővettem az iPademet a táskámból.
"A legkorábbi járat holnap és az utolsó járat szombaton." mondta, ahogy a tollával rám mutatott. Beírtam a naplómba, majd újra felé fordultam.
"Szüksége van még valamire?" kérdeztem, és épp a kávéját kortyolta.
"Te felügyeled az építkezést, amíg távol vagyok." mondta, és ettől rémülten néztem rá.
"Az nem Bob feladata?" kérdeztem nagyon óvatos hangon.
"Épp most rúgtam ki. Két lányt vitt be az irodájába és szexelt velük, amikor frissítést kellett volna adnia nekem." mondta a főnököm, ahogy a számítógépe képernyőjét nézte. Szomorúan néztem le, mert azt hittem, 4 nap szabadságom lesz, de... végül több munkát adott.
"Ennyi minden, Mr. Denver?" kérdeztem, ahogy elkezdtem a dolgaimat visszapakolni a táskámba.
"Küldd el a jegyeket és tudod, mit kell tenned, igaz?" kérdezte.
"Igen." mondtam, ahogy felé fordultam. Intett, hogy azonnal menjek ki. Felálltam a székemből és kisétáltam az irodájából. Az irodám felé sétáltam és bevetettem magam a kanapéra.
Hirtelen megcsörrent a telefonom és gyorsan elővettem a táskámból. Amikor megláttam a nevet a telefonom képernyőjén, azonnal megnyomtam a piros gombot. A telefonom újra csörgött... még mindig ugyanaz a név jelent meg.
"Mit akarsz?" sziszegtem, amikor úgy döntöttem, felveszem a hívást. Kihangosítottam, mert nem volt energiám a fülemhez tartani a telefont.
"Mi?!"
"Nagyapa haldoklik.." mondta apám és forgattam a szemem.
"Ezúttal nem tudsz átverni, apa." mondtam hideg hangon.
"Esküszöm, most nem viccelek." mondta nagyon komoly hangon.
"Elfoglalt vagyok... szóval hagyd abba a vicce-" Apám bekapcsolta a kamerát és a szemeim elkerekedtek, amikor megláttam Nagyapát a kórházban.
"Nem hazudok."
"Rendben... ott leszek." sziszegtem és befejeztem a hívást. Gyorsan felálltam a kanapéról és leültem a munkaszékembe. Elkezdtem lemondani Mr. Denver összes programját, felhívva mindenkit, aki érintett volt ezekben a programokban. Elkezdtem jegyet foglalni neki Vancouverbe és magamnak LA-be.
Miután befejeztem az átütemezést, a főnököm irodája felé sétáltam. Kopogtam, majd bementem.
"Mr. Denver, azt hiszem, holnap reggel LA-be kell mennem." mondtam és felnézett rám.
"Miért?" kérdezte.
"A nagyapám haldoklik, apám az előbb hívott, hogy haza kell mennem." mondtam.
"Menj... 2 napod van és kérd meg Cindyt, hogy helyettesítsen."
"Cynthia a neve." javítottam ki, és felém fordult, intve, hogy menjek. Odaadtam neki a repülőjegy részleteit, majd intett, hogy azonnal menjek ki. Visszasétáltam az irodámba és folytattam a munkát.
Mr. Denver
35 Fejezetek
35
Tartalom
Rólunk
Copyright © 2025 Passion
XOLY LIMITED with the registered office at Las Vegas, NV, USA, 89101